S&W Sigma – gyenge hamisítvány
A Glock hatalmas sikere az 1980-as évek végétől kezdőden szinte minden komolyabb és komolytalanabb fegyvergyártót arra ösztönzött, hogy hasonló konstrukciókkal lépjenek a piacra. A "hasonló"-t a Smith and Wesson annyira szó szerint vette, hogy gyakorlatilag gátlástalanul lekoppintotta a Glockot.
A végtermék – a Sigma – okán azonban komolytalanná vált ezen piaci szegmensben a springfield-i gyártó, egészen a Military and Police műanyagtokosok megjelenéséig.
A Glockot mindenki ismeri, rondaságában is meggyőző megbízhatósága, tartóssága közismert. Hogy sikerült ezt mégis ennyire elrontani, az érthetetlen.
A Sigma még rondább, mert a kockaságot ívekkel próbálták keverni, sikertelenül. Az illesztések, kidolgozási minőség sehol sincs az osztrákhoz képest. A sütés botrányos, mert nehéz, és a szánt is mozgatjuk valamiért, de a legrosszabb, ahogy a sütés után ráver a billentyű az ujjunkra.
A szétesős helyretoló rugó vezetőrúdtól eltekintve egyébként működött a fegyver, de nem volt élvezetes használni. Értelmes szórás sem nagyon jött össze, mert a sütés meggátolt benne.
Egyébként a Sigma-t – mivel a piacon megbukott – többször próbálták módosítani, fejleszteni, de ezek is görcsös kudarcba fulladtak. Inkább a leakciózásoktól volt hangos az amerikai sajtó, volt, hogy SW öntöltő puska mellé ingyen adták a Sigma-t!
Az utódmodell MP oly mértékben jobb, szebb, ergonomikusabb pisztoly lett, hogy nincs az az árengedmény, ami miatt épelméjű vásárlót rá lehet beszélni egy Sigma-ra.
Illetve mégis: az afgán kormányerők rendőrségének vásárolt ilyet az USA. Végülis bármi jobb fegyverért kár lenne, ha a tálibok kezébe kerül.
