Nem kínai, nem berlini, hanem FN FAL
Az eredetileg belgiumban, Browning legendás munkatársának Dieudonne J. Saive-nek a vezetésével létrehozott öntöltő/önműködő puska az 1950-60-as években a nyugati világ legelterjedtebb egyéni lőfegyverévé vált. A robusztus, 7,62×51 mm NATO lőszert tüzelő fegyvert számtalan konfliktusban használták, és bár elavultnak tekinthető, ma is sok helyen alkalmazzák még.
Az FN FAL billenő zárfejes, gázelvételes, gázdugattyús (short-stroke) rendszerű öntőltő fegyver. Az igénytelen és ronda műanyag ágyazáselemek kivételével teljesen acélból készült, a lemez tokfedél kivételével forgácsolással. Tipikusan az 1950-es évek terméke az egész, nyugodtan mellé lehetne rakni egy Kalasnyikovot is azidőtájról. A mi tesztfegyverünket a brazil IMBEL gyártotta, láthatóan nem éppen puccos minőségben.
A Kalasnyikovhoz képest azonban komoly hátrány, hogy nem köztes lőszert tüzel, hanem az amerikaiak által a NATO-ra kényszerített valódi puskalőszert. Emiatt az FN FAL sokkalta hosszabb, és némileg súlyosabb lett, mint akár az eredeti AK-47, de a legnagyobb gond, hogy sorozatlövés lehetősége esetében uralhatatlanná válik.
A szekrénytárba is csak jellemzően 20 lőszer fér, a korabeli golyószóró (heavy barrel) kivitelek sem alkalmaztak anno nagyobb tárakat, bár olyanok ma már léteznek.
A FAL előnye, hogy könnyen szétszerelhető, tisztítható, bár több alkatrészből áll, mint egy AK. Azzal szemben az elvezetett gáz mennyisége szabályozható, így akár puskagránát lövéséhez teljesen ki is iktatható az öntöltő működés.
A FAL komoly hiányosságokkal bír, ergonómiailag nagyon esetlen, főként ami a csak-jobbkezes biztosítót és szemhez túl közel levő, durva irányzékot illeti.
A teljes töltetű puskalőszer a súlyos fegyverből azonban egészen jól uralható, a csőszájfék hiánya ellenére. Szórásképet használhatót viszont a gyári irányzékokkal nem nagyon sikerült lőni, így nagyon erős kétségeink vannak arról, hogy a 7,62 NATO hatásos lőtávolságának akár csak töredékét is ki lehet-e használni harcfeladat során.
